Ugrás a fő tartalomra

Terveim vannak veled 2 - Blogger sorozat 11

Miután leírtam a délelőttömet, elkezdtem besütni az egyik barátnőm, Noémi haját, aki történetesen itt aludt nálunk, hogy kényelmesen töltse a ma estét. Szorított az idő minket, ugyanis mennem kellett a fodrászhoz, és addig készen kellett lennünk a hajával.
     Miután végeztem a fodrásznál, egymás után próbáltam (neki már megvolt) a szebbnél szebb ruhákat, mire megtaláltuk a tökéleteset. Egy fehér miniruha, amelynek derékrészéből földig érő organza nyúlt ki.
     Elindultunk, éppen kifordulunk az utcából, mikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam az evőezközöket. Akkor vissza...
     Elindultam újra, már a Sparnál jártunk, mire eszembe jutott az ajándék... Otthon hagytam. Ha itt visszafordulnánk, akkor biztos elkésnénk, ezért tovább mentünk, közben csatlakozott hozzánk egy másik barátnőm, Sarolta.
     A terembe érve mindenki indulásra készen állt. Mindenki megfogott egy sütis tálcát, és kezdődhet a muri.
     Hűha. Ez volt az első dolog, ami kicsúszott a számon, mikor megláttam a tornatermet. Az asztalokon gyertyák égtek, félhomály volt. A bordás falon és az ablakvédő hálókon óriási szaloncukrok, a lámpákon óriási hópelyhek lógtak, gyönyörű és - ha szabad ilyet mondanom egy iskolai rendezvényre - romantikus volt.
     Helyet foglaltunk az asztalunknál és vártuk, hogy jöjjenek a vidéki osztálytársak. Itt nem Szabira és Mikire célzok, mert ők már régen itt voltak. Vagy fogalmam sincs, most nem látom őket, de lemerném fogadni, hogy mintha láttam volna mindkettőt. Várhatom, hogy valahonnan felbukkannak és megjegyzést tesznek a ruhámra. Már alig várom. 😢
     Amikor túl voltam a mélyponton, akkor kezdődött pont a műsor. Szabiékat nem láttam, ez lehet azért, mert a végén ülök az asztalnak. Lejjebb csúsztam a széken és megböktem a velem szemben ülő lábát.
-          Mi a baj? - kérdezte.
-          Láttad Szabit? - kérdeztem.
-          Ez érdekes. Nagyon érdekes - sunyi mosoly jelent meg az arcán.
-          Mi? - türelmetlenkedtem.
-          Ő is ezt kérdezte - mondta őszintén. - Komolyan kérdezem Lea! VAN KÖZTETEK VALAMI?
-          ALEXA! HOGY FELTÉTELEZHETSZ ILYET RÓLAM???
-          Nekem úgy tűnik, mintha lenne.
-          ELŐSZÖR ÉS UTOLJÁRA MONDOM! NINCS KÖZTÜNK SEMMI SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉVEL!
-          Dehogy nem, Hajdú-Bihar megye! 😃 - mondta, mire halk, nyomatékos köhögést hallottunk.
-          Lányok, tudtommal most nem földrajz óra van - mondta az igazgatónő. - Értékelném, ha néznétek a műsort, és nem a megyéket sorolnátok - kacsintott rám és elment.
-          Jól láttam, vagy csak káprázott a szemem? - kérdezte Alexa.
-          Miről beszélsz?
-          Akkor csak káprázott.
     A műsor további része rendesen zajlott. Ezen azt értem, hogy ásítoztunk nem keveset, és a végére már belefejeltem a tányéromba. Aztán jött az éneklés. El kellett énekelnünk a Csendes éjt négy nyelven. Senkisem tudta a szövegét, ezért ki volt vetítve, de mi olyan rossz szögben ültünk, hogy nem láttuk. Ezért elővettem a telefont és arról néztük. A halvány fények miatt nem látszott annyira, hogy telefonozunk, de szerintem a protekció is jól jött.
-          Beszélnem kell az ofővel, mindjárt jövök - szólt Alexa.
-          Most, hogy elment, megmondhatom, hogy KEZDESSZ BELEZÚGNI SZABIBA - "világosított fel" Noémi.
-          Neked teljesen elment az eszed? Szabiba? Mi van? Nem! Biztos, hogy nem! - suttogtam, ha már ő nem volt diszkrét.
-          Lea! Itt van Szabi! - ordított az asztal másik végéről Alexa egy emberke (feltételezhetően Szabi) fejére mutatva. Ma senki sem diszkrét??
-          Hallom cicám, kerestél - kacsintott rám sZabi gyerek előre dőlve, hogy lásson.
-          Drágám, ne add az ártatlant! Tudom, hogy te is engem - kacsintottam. Hova süllyedtem?
-          Gyerekek! Ez egy iskolai rendezvény! Egyrészt, ha beszélgetni akartok, üljetek egymás mellé. Másrészt, a szerelmi életeteket iskolán kívül rendezzétek, vagy úgy, hogy ne tudjak róla - szólt az ofő.
-          Szabi és Lea szobára mennek! Úúú - szólalt meg Miki, mire Szabi gyomorszájon vágta, és rám kacsintott. Miért kacsint mindig rám??
-          Miklós, tartogasd az ízléstelen beszólásaidat a téli szünetre. Szabolcs, te meg ne verekedj!
-          Tanárnő! Úgy is dugni fognak, higgyen nekem - szólalt meg újra Miki. Ez a gyerek...
     Miután megvacsoráztunk, Saroltával elmentünk a mosdóba, hogy felfrissítsük magunkat. Mikor az asztalunkhoz mentünk vissza, két végzős srác szólított le minket. Bevallom, fogalmam sincs kik voltak, de Saci ismerte őket, pedig nem is ide jár, csak az édesanyja.
-          Te vagy Lea, ugye? - kérdezte a szőke.
-          Igen, én vagyok.
-          Mi van köztetek Szabival? - mi van??? Az égvilágon semmi.
-          Bonyolult a kapcsolatuk - válaszolt helyettem Saci. Ha a srác Facebook függő, akkor ezt könnyen félre érti.
-          Semmi nincs köztünk - néztem nyomatékosan a barátnőmre.
-          Akkor jó! Még találkozunk! - és elmentek... Csak tudnám, mi volt ez.
-          Miről beszéltél az unokatesómmal? - támadott le Szabolcs, mikor visszaértünk.
-          Rólad és khm. rólam. Te mondtad neki, hogy együtt vagyunk?
-          Mi van?? Viccből se, mondanék ilyet.
-          Kössz! - és ott hagytam.
     A suli minden évben meghív egy előadót vagy egy zenekart, hogy három órán át még itt tartson bennünket, és később menjünk a „titkos” afterparty-ra. Idén egy helyi banda gondoskodott a jó hangulatról. Amíg az első számot játszották, addig gyors kigoogleztam azt a két srácot, akikkel beszéltünk. A szőkét Gergőnek, a barnát Tamásnak hívják.
-          Jössz táncolni, öklös? - hirtelen valaki hátulról átkarolta a derekamat, mire én reflexből sikítottam. - Nyugi, csak a legjobb barátod karol át.
-          Szabolcs, hogy mersz ezek után táncolni hívni, és a legjobb barátomnak nevezni magad? - fordultam meg.
-          Ajj. Tudod, hogy nem úgy értettem.
-          Ezt másképp nem lehet érteni.
-          Igazad van, bocsánat. Est...
-          Ezt is megéltem. Szinte rögtön bocsánatot kértél - vágtam a szavába gúnyosan.
-          Mi lenne, ha egyszer végig hallgatnál?
-          Jó, bocsi.
-          Ma este nem tudok gondolkodni, főleg, ha veled beszélgetek. Fú. Dögös vagy ebben a ruhában, és a hajad... – túrt bele. Reakcióm: mi van?? Azt hiszem, első fázis: kész. - Megtisztelnél, ha táncolnál velem. Kérlek, gyere - olyan könyörgően nézett rám a hatalmas kék szemével, hogy nem bírtam ellenállni, vele mentem.
     Szabi a derekamra tette a kezét, én meg a vállára, így táncoltunk az egyik Zanzibár szám feldolgozására. Közben magamhoz szerettem volna húzni, és a vállára hajtani a fejem. Miket beszélek én??? Bosszút akarok állni, mégis úgy érzem, vonzódom hozzá. Ajj, ez kész rémálom. Összezavarodtam.
-          Minden oké? - kérdezte.
-          Természetesen, csak megijedtem a gondolataimtól.
-          Miért? - nézett rám furán, és akkor jöttem rá, hogy hangosan kimondtam.
-          Semmi, csak tudod olyan, mintha a teremnek varázsa lenne – néztem körül csodálattal, mire elnevette magát. Huh, ezt megúsztam.
-          Jössz az afterra? – kérdezte váratlanul.
-          Mi? Én? Oda? – kérdeztem meglepetten. – Ki nem hagynám! – mosolyodtam el.
-          Klassz!
     Az vacsora többi részében ide-oda mászkáltunk Noémivel és Saroltával, majd leültem, és néztem, hogy Noémi az egyik irányba, Sarolta a másikba tart. Nem volt kedvem semmihez, ugyanis egy rohadéknak éreztem magam, amiért végre akarom hajtani a tervemet, a szívem ellenkezett. Valahol én is tudtam, hogy Noéminek igaza volt, de nem akartam beismerni.
-          Kérsz? – mutatta felém az üveg száját Csabi.
-          Mi az? – kérdeztem.
-          Üdítő – röhögött.
-          Nem, köszi.
-          Jó, akkor megiszom – és lehajtotta a kb. fél liter narancslét. (Később megtudtam, hogy vodka-narancs volt.)
-          Gyere táncolni! – jött oda Zoé kicsit később.
-          Nem szeretnék. Fáradt vagyok.
-          Gyere mááár! – húzott fel a székből, és inkább nem ellenkeztem.
-          Van házink, kérsz?
-          Nem, köszi – mosolyogtam rá. Pálinka? Kösz, nem.
     Kicsivel később előkerült Noémi, és akármennyire se bírja Zoét, oda jött táncolni. Sarolta eltűnt valamerre, de nem aggódtam. Jobban ismer itt bárkit, mint én. Ami viszont aggasztott, hogy nem láttam Szabit. Noémi és Sarolta voltak beavatva csak a tervembe, de tudtam, az ördög nem alszik, és elmondhatja valaki Szabinak, még úgy is, hogy már elterveztem, mégsem csinálom meg.
-          Nem csinálom meg, nem fogom pofára ejteni Szabit – mondtam el Noéminek, mikor vittük vissza a padokat az osztályterembe.
-          -Végre! Isten meghallgatta imáimat – nézett fel a plafonra. – Bevallod, hogy igazam volt?
-          Miben? – néztem rá értetlenül, holott tudtam, hogy mire gondol.
-          Ne kelljen itt mindenki előtt mondanom.
-          Jó, lehet, hogy igazad volt.
-          Kijavítanám magamat, nem kezdesz, hanem mindig az voltál.
-          Ebben kételkednék – néztem rá úgy, mintha megőrült volna.
-          Tényleg? Így gondolod?
-          Áhh – legyintettem lemondóan.
     Hazamentünk, ott megvártunk két osztálytársunkat, majd elindultunk először az egyik kocsmába. Sarolta hazament, ugyanis szeretett volna átöltözni, így megbeszéltük, hogy majd csak az afterparty-n találkozunk.
     A kocsmában egy szabd ülőhely sem volt, mert az egész gimi ide jött alapozni. Emiatt hamar meguntuk, legalábbis mi ketten Noémivel. Tulajdonképpen Noéminek nem volt túlzottan nagy kedve ide jönni, de ciki lett volna, ha idő előtt esünk be a szórakozóhelyre.
     Kicsivel később sikeresen átjutottunk az afterparty-ra. Már nagyban nyüzsögtek az iskolánk tanulói, és pár osztálytársat is felfedezni véltünk. Leültünk az egyik asztalhoz, közben az egyik osztálytársunk felfedezte a haveri körét, a másik pedig oda ment az egyik párhuzamos osztály bandájához.
     A „Szabi csapat” még nem volt itt, és nem vártam, hogy itt legyenek. A pakolás végén szembe jött velem, és ugyanúgy nézett rám, mint a gólyatáborban. Ugyanolyan megvetően.
-          Mi a baj? – kérdezte Noémi, mikor már feltűnően a hallgatásba burkolództam.
-          Kérsz valamit? – kérdeztem kikerülve a választ.
-          Nem, de…
-          Én igen, mindjárt jövök – és léptem a bárpulthoz, majd kértem két vodka-narancsot.
-          Szöszi, nem lesz az sok? -kérdezte Noémi, mikor meglátta a két poharat a kezemben.
-          Az egyiket neked hoztam.
-          De én mondtam, hogy nem kérek!
-          Tudom, de megígérted még reggel.
-          Akkor sem kérem, bocsi. De nem válaszoltál, mi a baj?
     Ezt már nem kerülhettem ki. Gyors lehúztam az egyik pohár vodka-narancsot, mert úgy éreztem, erre most szükségem van ahhoz, hogy el tudjam mondani az érzéseimet.
-          Szabi a baj – kezdtem, mire egy „ki más?” sóhajt kaptam.
-          Mit csinált már megint?
-          Emlékszel még a gólyatáboros esetre?
-          Uhh, igen.
-          Ugyanúgy nézett rám a pakolás után, mint akkor – dőltem az asztalra kínomban.
-          Bassza meg! – jutott el a fülemig Noémi kirohanása.
-          Arra gondolsz, amire én? – néztem fel rá.
-          Hogy megtudta azt, amit nem csinálsz meg, mert rájöttél, hogy szerelmes vagy belé? – kérdezte, mire bólintottam. – Ezesetben igen, ugyanarra gondolunk.
-          Szabad sírnom? – kérdeztem, mire megrázta a fejét.
-          Tessék! – tolta elém a másik vodka-narancsot.
-          Mit csináljak vele?
-          Idd meg, aztán szard le azt a hülyét! Amúgy véletlenül tudom, hogy ő is úgy érez irántad, de ha ennyire kis nyuszó volt, hogy három év alatt ezt nem vallotta be, akkor meg is érdemeli – Noéminek igaza volt, nem szabadott miatta bánkódnom. Gyorsan lehúztam az italomat. – Héé! Azt nem mondtam, hogy ezt is gyorsan. Fejre fogsz állni! – nem hatott meg.
-          Gyere táncolni! – húztam fel a bőrfotelről.
     Miközben a tánctéren voltunk, az idő megállt, a számok meg egyre csak pörögtek. A DJ az idei év legjobb slágereit pörgette, és néha túl sokszor kommentálta az eseményeket.
-          Lea, most ne nézz hátra! Tényleg ne nézz, kérlek!
-          Miért? – kérdeztem értetlenül, és megpróbáltam nem hátra nézni, miközben a kíváncsiság hajtotta véremet, meg persze az egymás után gyorsan lehúzott vodka-narancs.
-          Semmi, csak ne nézz hátra, jó? – kérdezte elgyötrötten. Mégis elkövettem azt a hibát, hogy hátra néztem.
     A szívem kihagyott egy ütemet, az arcomba szökött a vér, és nem, nem azért, mert meg láttam őt, hanem a fékezhetetlen düh miatt. Sarolta Szabi oldalán lépett be a szórakozóhelyre. A hideg és a meleg váltakozott a testemben. Egyszerre fáztam és izzadtam, majd egyszerre volt melegem, mégis remegtem. Visszanéztem Noémire, aki lesütött szemmel pislogott, és arra várt, hogy megszólaljak.
-          Szóval ilyen érzés, ha elárulnak – vontam meg a vállam. – Ne lógasd az orrod már! – nevettem fel erőltetetten. – Nem azt mondtad, hogy szarjam le? Most azt teszem! Buli van! – emeltem fel a magasba a kezem.
-          Megmondtam, hogy nem lehet bízni abban a lányban. Nem kedvelem – zsörtölődött tovább Noémi.
-          Mondom, buli vaaaaaaaaaan! – és visszakapcsolódtunk a ritmusba.
     Kicsivel később visszaültünk az asztalunkhoz, és éreztem, hogy a vodka hatása kezd kimenni a szervezetemből. Éreztem, hogy szükségem van még egy italra, de nem akartam, hogy a könnyen jött bátorság meggondolatlan dolgokra késztessen. Éppen, hogy ezt kigondoltam, valaki lerakott elém egy kis gin-tonikot. Miki volt az.
-          Lea! Hogy lehetsz ilyen dinka? – ült le mellém és karolta át a vállam.
-          Mi? – néztem rá értetlenül.
-          Éppen akkor baszol el mindent, mikor kezd egyenesbe jönni a dolog.
-          Nem jött volna egyenesbe… - kortyoltam bele az italomba – Köszönöm! – néztem Mikire.
-          Szeret téged.
-          Na, persze – kortyoltam újból, csak most többet.
-          Lea, te is szereted. Tökre kibuktál! Nem szoktál te ilyen gyorsan inni.  Azt akarod, hogy üssön – röhögött fel. Majd nézett Noémire. – Igaz, Nó?
-          Nagyon ki van – mondta a száját eltakarva.
-          Kapjátok be! – lehúztam a maradék gin-tonikot, és lendületből felálltam, pechemre pont Miki mellett állt Szabi, és azon nyomban elkapta a karom.
-          Bocsi srácok, elviszem Leát levegőzni.
-          Eressz el! – sziszegtem.
-          Majd kint.
-          Jó, de akkor engedd felvenni a kabátomat – néztem rá szúrós szemekkel. Gyors felvettem, és kimentünk az udvarra.
-          Mégis miért csináltad ezt Lea? – kérdezte, khm kissé idegesen.
-          Nem is csináltam semmit! – és valóban nem tettem meg.
-          Akkor miért mondta azt Saci, hogy fel akarsz szedni, majd leégetni mindenki előtt? Előszedted azt a tervet, amit kilencedikben akartál megvalósítani?
-          Istenem… - dőltem neki homlokkal a terasztetőt tartó gerendának. Kezdtem érezni a 2vodka és a gin hatását. – Ehhez már csak egy whisky kéne – mondtam ki hangosan az italkosaramból hiányzó elemet.
-          Majd kapsz, ha válaszoltál a kérdéseimre.
-          Nem azért mondtam, ajj.
-          Gyerünk! – dőlt neki keresztbe font karral a másik gerendához.
-          Jó, de akkor ne fond keresztbe a karod.
-          Kikészítesz! – túrt bele a hajába, ezzel éppen, hogy nem tette tönkre a jól beállított haját.
-          Igen, fel akarlak szedni. Igen, le akartalak égetni. És igen, előszedtem azt a tervet, de…
-          Miért van „a fel akarsz szedni” jelen időben, és a „le akartál égetni” múltban? – nézett rám furán, mire leesett, hogy tényleg van különbség a kettő között.
-          Ömm.. Mert csak le akartalak, és már nem? – kérdeztem. Próbáltam menteni a menthetőt.
-          Tényleg, Lea? – jött közelebb. – És mi van azzal, hogy fel akarsz szedni? Már az is múltidő? – vészesen közel volt.
-          Nem – mondtam ki halkan.
-          Jó, mert én is fel akarlak szedni – mondta, majd megcsókolt. Ebben a csókban benne volt az elmúlt három év összes ki nem mondott szava és a düh, amit egymás iránt éreztünk.
-          Szeretlek Lea! – mondta homlokát a homlokomhoz támasztva.
-          Szeretlek Szabi! – és most én csókoltam meg. Gyengéd és édes.
-          Menjünk be, hideg van! – fogta meg a kezem és húzott volna be, de megálltam.
-          És mi van Sacival? – kérdeztem lélegzet visszafojtva.
-          Az égvilágon semmi. Próbálkoznia lehet, csak minek? – nevetett, és ezzel azt hiszem Sacit nevette ki.

Kommentek:
Lea Szerelme írta:
ma 03:02:25
Hééé, a végére teljesen leromboltad a rosszfiús egyéniségemet! 😭 💗 Nó, tényleg nyuszó lennék? 😱
Lea (admin) írta:
ma 03:02:58
De ha egyszer így történt! 😘 😃
Noémi írta:
ma 03:05:34
Igen, három évig csak balf*szkodtál. Hol vagytok?
Lea Szerelme írta:
ma 03:06:50
Nem iss! Otthon vagyunk :3
Noémi írta:
ma 03:07:01
Lea is ott van??? És itt hagytatok Mikivel? 😮 😱
Lea Szerelme írta:
ma 03:08:02
Igen :3
Miki írta:
ma 03:08:30
Ofi én meg mondtam, hogy dugni fognak! 😂 Varjúné Karicsvai Klára
Lea Szerelme írta:
ma 03:08:45
Nem dugtunk!
Lea (admin) írta:
ma 03:08:46
Nem dugtunk! Lea Szerelme meg legyen kedves igazat mondani! Nó, hátul vagyunk.
Miki írta:
ma 03:08:55
De fogtok! 😉
Igazgatónő írta:
ma 03:09:20
Ezt lehetne nem a világhálón? Még egyszer leírja valaki, hogy „dugás” vagy annak alakjait, az az újévet az igazgatóiban kezdi!
Miki írta:
ma 03:09:50
És aki műveli, az is?? 😱
Igazgatónő írta:
ma 03:10:35
Nem, de te igen!
Miki írta:
ma 03:10:59
Miért? Én nem is csinálom! Legalábbis nem nyilvánosan, ugye Nó? 💗
Noémi írta:
ma 03:11:12
Miklós, engem hagyjál ki ebből! Köszönöm!
A 11/B ofője írta:
ma 03:12:05
Miklós, legközelebb ne hajnal háromkor jelölj meg egy hivatkozásban, ha kérhetném, sőt, ne is jelölj meg!
Miki írta:
ma 03:12:25
Rendben Ofi! Nó, ne tagadd, hogy mellettem fekszel! 💗


Noémi írta:
ma 03:12:42
A fekvés és az ülés között különbség van! Jelenleg melletted ülök, egy asztalnál, egy széken, egy szórakozóhelyen!!!!!
Miki írta:
ma 03:12:58
Látja Igazgatónő? Talán mégis nyilvánosan csinálom! 😂😂😂😂
Igazgatónő írta:
ma 03:15:23
Mi lesz itt még szilveszterig #töprengvefogjaafejét
Miki írta:
ma 03:15:47
Jééé, Igazgatónő hashtagelt 😱😃😃😃 ez milyen király már!!! xDD
Lea Szerelme írta:
ma 03:16:05
Na jó, ez sok, én lépek! Lea?
Lea (admin) írta:
ma 03:16:20
Megyek!
Noémi írta:
ma 03:16:31
NE HAGYJATOK ITT VELE!
ma 03:16:42
Mire leírtam itt hagytak 😭😭😭
Miki írta:
ma 03:17:02
Na, most mentek dugni!
Lea és Szerelme írta:
ma 03:17:38
Hülye!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ilyen volt, és ilyen lett - Személyes story

Mikor ovis voltam, nem a mostani városunkban laktunk. Értelemszerűen az ottani barátaimmal megszakadt a kapcsolatom, valamint az akkori babysitteremmel is. Az új oviban eleinte kedvesek voltak velem, de egy hét után (a költözés úgymond traumája miatt vérszegény lettem, és sokáig betegeskedtem) az újdonság varázsa elmúlt és elkezdtek kiközösíteni, és az volt az indokuk, mert csúnya vagyok. Egy évvel később, mivel szalajsztós voltam, átkerültem pár csoporttársammal egy másik csoportba, ott szinte csak fiú barátaim voltak és egy lány barátom. Az új csoportban nem kedveltem az óvónéniket sem, és ők sem. Az egyik megtépkedte a szoknyámat, mert egy szintén gonosz ovistársammal gonoszkodtam, a másik nénikével meg még mindig harcban állunk, ugyanis mikor öcsém még szintén oviba járt, azt mondta, hogy kinevettem öcsit, holott annak örültem, hogy ők is éppen ott voltak, ahol mi a sulival. Aztán jött a suli. Ugyanazok voltak az osztálytársaim, akik oviban csoporttársaim. Addigra már a fiúk is fo...

Háború (betöltés folyamatban...) - Blogger sorozat 10

Akkor rögtön a legelején… Még első évben kitaláltam, hogy egyszer nagyon meg fogom szívatni a mi kis Szabi gyerekünket, csak ugye ezt karácsonyi vacsorán lehet megcsinálni. A tervemet már leírtam régebben, úgyhogy ebbe most nem mennék bele. Aki esetleg nem olvasta, annak figyelmébe ajánlom: Terveim vannak veled Also (szóval) reggel felkeltem. Elég volt nyolcra beérni, de mi kitaláltuk, hogy mivel nincs táncunk, ezért 7:30-ra bemegyünk próbálni. Siettem, de öcsém csak 20-kor indulhatott, és nekem még be kellett mennem a Sparba is, mert csoki nélkül leeresztek a sok tánc miatt. A Sparban nem volt olyan csoki, amilyen kellett volna, így válogatnom kellett. A kasszánál nem voltak sokan, ezért ott hamar végeztem. A suli onnan csak 3 percre van, de így is sietnem kellet, mert nálam volt az a zene, amire táncolunk. Az állítólagos „főosztálytag” (hát ki más, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) pont előttem rollerezett át a zebrán, tuti nem vett észre, vagy csak nem akart. 😤 Nem baj az,...

Csak egy óda

Rád néztem, s láttam, Barna szemed világa, Mit mutatott nékem, Elvesztem benne veled. Ajkaid varázsa, Szívemnek parázsa, Ahogy megszólítasz, S ezzel sokat tanítasz. Régen úgy érezted Elvesztél, s csak létezel, S nincs kiút a kínból, A terebélyes sírból. Magadat nevelve, Mégis felépítetted. Megküzdöttél vele, És messze eltemetted. Feltörtél a csúcsra, És nem néztél a múltra. A semmiből, kérlek, Megteremtettél mindent. S most itt vagy gazdagon, Mely megcsillan ajkadon, Erőd mely lenyűgöz. Kérlek, tovább ne üldözz!