Miután leírtam a délelőttömet,
elkezdtem besütni az egyik barátnőm, Noémi haját, aki történetesen itt aludt
nálunk, hogy kényelmesen töltse a ma estét. Szorított az idő minket, ugyanis
mennem kellett a fodrászhoz, és addig készen kellett lennünk a hajával.
Miután
végeztem a fodrásznál, egymás után próbáltam (neki már megvolt) a szebbnél
szebb ruhákat, mire megtaláltuk a tökéleteset. Egy fehér miniruha, amelynek
derékrészéből földig érő organza nyúlt ki.
Elindultunk,
éppen kifordulunk az utcából, mikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam az
evőezközöket. Akkor vissza...
Elindultam
újra, már a Sparnál jártunk, mire eszembe jutott az ajándék... Otthon hagytam.
Ha itt visszafordulnánk, akkor biztos elkésnénk, ezért tovább mentünk, közben
csatlakozott hozzánk egy másik barátnőm, Sarolta.
A
terembe érve mindenki indulásra készen állt. Mindenki megfogott egy sütis
tálcát, és kezdődhet a muri.
Hűha.
Ez volt az első dolog, ami kicsúszott a számon, mikor megláttam a tornatermet.
Az asztalokon gyertyák égtek, félhomály volt. A bordás falon és az ablakvédő
hálókon óriási szaloncukrok, a lámpákon óriási hópelyhek lógtak, gyönyörű és -
ha szabad ilyet mondanom egy iskolai rendezvényre - romantikus volt.
Helyet
foglaltunk az asztalunknál és vártuk, hogy jöjjenek a vidéki osztálytársak. Itt
nem Szabira és Mikire célzok, mert ők már régen itt voltak. Vagy fogalmam
sincs, most nem látom őket, de lemerném fogadni, hogy mintha láttam volna
mindkettőt. Várhatom, hogy valahonnan felbukkannak és megjegyzést tesznek a
ruhámra. Már alig várom. 😢
Amikor
túl voltam a mélyponton, akkor kezdődött pont a műsor. Szabiékat nem láttam, ez
lehet azért, mert a végén ülök az asztalnak. Lejjebb csúsztam a széken és
megböktem a velem szemben ülő lábát.
-
Mi a baj? - kérdezte.
-
Láttad Szabit? - kérdeztem.
-
Ez érdekes. Nagyon érdekes - sunyi mosoly jelent
meg az arcán.
-
Mi? - türelmetlenkedtem.
-
Ő is ezt kérdezte - mondta őszintén. - Komolyan
kérdezem Lea! VAN KÖZTETEK VALAMI?
-
ALEXA! HOGY FELTÉTELEZHETSZ ILYET RÓLAM???
-
Nekem úgy tűnik, mintha lenne.
-
ELŐSZÖR ÉS UTOLJÁRA MONDOM! NINCS KÖZTÜNK SEMMI
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉVEL!
-
Dehogy nem, Hajdú-Bihar megye! 😃
- mondta, mire halk, nyomatékos köhögést hallottunk.
-
Lányok, tudtommal most nem földrajz óra van -
mondta az igazgatónő. - Értékelném, ha néznétek a műsort, és nem a megyéket
sorolnátok - kacsintott rám és elment.
-
Jól láttam, vagy csak káprázott a szemem? -
kérdezte Alexa.
-
Miről beszélsz?
-
Akkor csak káprázott.
A
műsor további része rendesen zajlott. Ezen azt értem, hogy ásítoztunk nem
keveset, és a végére már belefejeltem a tányéromba. Aztán jött az éneklés. El
kellett énekelnünk a Csendes éjt négy nyelven. Senkisem tudta a szövegét, ezért
ki volt vetítve, de mi olyan rossz szögben ültünk, hogy nem láttuk. Ezért
elővettem a telefont és arról néztük. A halvány fények miatt nem látszott
annyira, hogy telefonozunk, de szerintem a protekció is jól jött.
-
Beszélnem kell az ofővel, mindjárt jövök - szólt
Alexa.
-
Most, hogy elment, megmondhatom, hogy KEZDESSZ
BELEZÚGNI SZABIBA - "világosított fel" Noémi.
-
Neked teljesen elment az eszed? Szabiba? Mi van?
Nem! Biztos, hogy nem! - suttogtam, ha már ő nem volt diszkrét.
-
Lea! Itt van Szabi! - ordított az asztal másik
végéről Alexa egy emberke (feltételezhetően Szabi) fejére mutatva. Ma senki sem
diszkrét??
-
Hallom cicám, kerestél - kacsintott rám sZabi
gyerek előre dőlve, hogy lásson.
-
Drágám, ne add az ártatlant! Tudom, hogy te is
engem - kacsintottam. Hova süllyedtem?
-
Gyerekek! Ez egy iskolai rendezvény! Egyrészt,
ha beszélgetni akartok, üljetek egymás mellé. Másrészt, a szerelmi életeteket
iskolán kívül rendezzétek, vagy úgy, hogy ne tudjak róla - szólt az ofő.
-
Szabi és Lea szobára mennek! Úúú - szólalt meg
Miki, mire Szabi gyomorszájon vágta, és rám kacsintott. Miért kacsint mindig
rám??
-
Miklós, tartogasd az ízléstelen beszólásaidat a
téli szünetre. Szabolcs, te meg ne verekedj!
-
Tanárnő! Úgy is dugni fognak, higgyen nekem -
szólalt meg újra Miki. Ez a gyerek...
Miután
megvacsoráztunk, Saroltával elmentünk a mosdóba, hogy felfrissítsük magunkat.
Mikor az asztalunkhoz mentünk vissza, két végzős srác szólított le minket.
Bevallom, fogalmam sincs kik voltak, de Saci ismerte őket, pedig nem is ide
jár, csak az édesanyja.
-
Te vagy Lea, ugye? - kérdezte a szőke.
-
Igen, én vagyok.
-
Mi van köztetek Szabival? - mi van??? Az
égvilágon semmi.
-
Bonyolult a kapcsolatuk - válaszolt helyettem
Saci. Ha a srác Facebook függő, akkor ezt könnyen félre érti.
-
Semmi nincs köztünk - néztem nyomatékosan a
barátnőmre.
-
Akkor jó! Még találkozunk! - és elmentek... Csak
tudnám, mi volt ez.
-
Miről beszéltél az unokatesómmal? - támadott le
Szabolcs, mikor visszaértünk.
-
Rólad és khm. rólam. Te mondtad neki, hogy
együtt vagyunk?
-
Mi van?? Viccből se, mondanék ilyet.
-
Kössz! - és ott hagytam.
A
suli minden évben meghív egy előadót vagy egy zenekart, hogy három órán át még
itt tartson bennünket, és később menjünk a „titkos” afterparty-ra. Idén egy
helyi banda gondoskodott a jó hangulatról. Amíg az első számot játszották,
addig gyors kigoogleztam azt a két srácot, akikkel beszéltünk. A szőkét
Gergőnek, a barnát Tamásnak hívják.
-
Jössz táncolni, öklös? - hirtelen valaki
hátulról átkarolta a derekamat, mire én reflexből sikítottam. - Nyugi, csak a
legjobb barátod karol át.
-
Szabolcs, hogy mersz ezek után táncolni hívni,
és a legjobb barátomnak nevezni magad? - fordultam meg.
-
Ajj. Tudod, hogy nem úgy értettem.
-
Ezt másképp nem lehet érteni.
-
Igazad van, bocsánat. Est...
-
Ezt is megéltem. Szinte rögtön bocsánatot kértél
- vágtam a szavába gúnyosan.
-
Mi lenne, ha egyszer végig hallgatnál?
-
Jó, bocsi.
-
Ma este nem tudok gondolkodni, főleg, ha veled
beszélgetek. Fú. Dögös vagy ebben a ruhában, és a hajad... – túrt bele.
Reakcióm: mi van?? Azt hiszem, első fázis: kész. - Megtisztelnél, ha táncolnál
velem. Kérlek, gyere - olyan könyörgően nézett rám a hatalmas kék szemével,
hogy nem bírtam ellenállni, vele mentem.
Szabi
a derekamra tette a kezét, én meg a vállára, így táncoltunk az egyik Zanzibár
szám feldolgozására. Közben magamhoz szerettem volna húzni, és a vállára
hajtani a fejem. Miket beszélek én??? Bosszút akarok állni, mégis úgy érzem,
vonzódom hozzá. Ajj, ez kész rémálom. Összezavarodtam.
-
Minden oké? - kérdezte.
-
Természetesen, csak megijedtem a gondolataimtól.
-
Miért? - nézett rám furán, és akkor jöttem rá,
hogy hangosan kimondtam.
-
Semmi, csak tudod olyan, mintha a teremnek
varázsa lenne – néztem körül csodálattal, mire elnevette magát. Huh, ezt
megúsztam.
-
Jössz az afterra? – kérdezte váratlanul.
-
Mi? Én? Oda? – kérdeztem meglepetten. – Ki nem
hagynám! – mosolyodtam el.
-
Klassz!
Az
vacsora többi részében ide-oda mászkáltunk Noémivel és Saroltával, majd
leültem, és néztem, hogy Noémi az egyik irányba, Sarolta a másikba tart. Nem volt
kedvem semmihez, ugyanis egy rohadéknak éreztem magam, amiért végre akarom
hajtani a tervemet, a szívem ellenkezett. Valahol én is tudtam, hogy Noéminek
igaza volt, de nem akartam beismerni.
-
Kérsz? – mutatta felém az üveg száját Csabi.
-
Mi az? – kérdeztem.
-
Üdítő – röhögött.
-
Nem, köszi.
-
Jó, akkor megiszom – és lehajtotta a kb. fél
liter narancslét. (Később megtudtam, hogy vodka-narancs volt.)
-
Gyere táncolni! – jött oda Zoé kicsit később.
-
Nem szeretnék. Fáradt vagyok.
-
Gyere mááár! – húzott fel a székből, és inkább
nem ellenkeztem.
-
Van házink, kérsz?
-
Nem, köszi – mosolyogtam rá. Pálinka? Kösz, nem.
Kicsivel
később előkerült Noémi, és akármennyire se bírja Zoét, oda jött táncolni.
Sarolta eltűnt valamerre, de nem aggódtam. Jobban ismer itt bárkit, mint én. Ami
viszont aggasztott, hogy nem láttam Szabit. Noémi és Sarolta voltak beavatva
csak a tervembe, de tudtam, az ördög nem alszik, és elmondhatja valaki
Szabinak, még úgy is, hogy már elterveztem, mégsem csinálom meg.
-
Nem csinálom meg, nem fogom pofára ejteni Szabit
– mondtam el Noéminek, mikor vittük vissza a padokat az osztályterembe.
-
-Végre! Isten meghallgatta imáimat – nézett fel
a plafonra. – Bevallod, hogy igazam volt?
-
Miben? – néztem rá értetlenül, holott tudtam,
hogy mire gondol.
-
Ne kelljen itt mindenki előtt mondanom.
-
Jó, lehet, hogy igazad volt.
-
Kijavítanám magamat, nem kezdesz, hanem mindig
az voltál.
-
Ebben kételkednék – néztem rá úgy, mintha
megőrült volna.
-
Tényleg? Így gondolod?
-
Áhh – legyintettem lemondóan.
Hazamentünk,
ott megvártunk két osztálytársunkat, majd elindultunk először az egyik kocsmába.
Sarolta hazament, ugyanis szeretett volna átöltözni, így megbeszéltük, hogy
majd csak az afterparty-n találkozunk.
A
kocsmában egy szabd ülőhely sem volt, mert az egész gimi ide jött alapozni. Emiatt
hamar meguntuk, legalábbis mi ketten Noémivel. Tulajdonképpen Noéminek nem volt
túlzottan nagy kedve ide jönni, de ciki lett volna, ha idő előtt esünk be a
szórakozóhelyre.
Kicsivel
később sikeresen átjutottunk az afterparty-ra. Már nagyban nyüzsögtek az
iskolánk tanulói, és pár osztálytársat is felfedezni véltünk. Leültünk az egyik
asztalhoz, közben az egyik osztálytársunk felfedezte a haveri körét, a másik
pedig oda ment az egyik párhuzamos osztály bandájához.
A
„Szabi csapat” még nem volt itt, és nem vártam, hogy itt legyenek. A pakolás
végén szembe jött velem, és ugyanúgy nézett rám, mint a gólyatáborban.
Ugyanolyan megvetően.
-
Mi a baj? – kérdezte Noémi, mikor már feltűnően
a hallgatásba burkolództam.
-
Kérsz valamit? – kérdeztem kikerülve a választ.
-
Nem, de…
-
Én igen, mindjárt jövök – és léptem a
bárpulthoz, majd kértem két vodka-narancsot.
-
Szöszi, nem lesz az sok? -kérdezte Noémi, mikor
meglátta a két poharat a kezemben.
-
Az egyiket neked hoztam.
-
De én mondtam, hogy nem kérek!
-
Tudom, de megígérted még reggel.
-
Akkor sem kérem, bocsi. De nem válaszoltál, mi a
baj?
Ezt
már nem kerülhettem ki. Gyors lehúztam az egyik pohár vodka-narancsot, mert úgy
éreztem, erre most szükségem van ahhoz, hogy el tudjam mondani az érzéseimet.
-
Szabi a baj – kezdtem, mire egy „ki más?” sóhajt
kaptam.
-
Mit csinált már megint?
-
Emlékszel még a gólyatáboros esetre?
-
Uhh, igen.
-
Ugyanúgy nézett rám a pakolás után, mint akkor –
dőltem az asztalra kínomban.
-
Bassza meg! – jutott el a fülemig Noémi
kirohanása.
-
Arra gondolsz, amire én? – néztem fel rá.
-
Hogy megtudta azt, amit nem csinálsz meg, mert
rájöttél, hogy szerelmes vagy belé? – kérdezte, mire bólintottam. – Ezesetben
igen, ugyanarra gondolunk.
-
Szabad sírnom? – kérdeztem, mire megrázta a
fejét.
-
Tessék! – tolta elém a másik vodka-narancsot.
-
Mit csináljak vele?
-
Idd meg, aztán szard le azt a hülyét! Amúgy
véletlenül tudom, hogy ő is úgy érez irántad, de ha ennyire kis nyuszó volt,
hogy három év alatt ezt nem vallotta be, akkor meg is érdemeli – Noéminek igaza
volt, nem szabadott miatta bánkódnom. Gyorsan lehúztam az italomat. – Héé! Azt
nem mondtam, hogy ezt is gyorsan. Fejre fogsz állni! – nem hatott meg.
-
Gyere táncolni! – húztam fel a bőrfotelről.
Miközben
a tánctéren voltunk, az idő megállt, a számok meg egyre csak pörögtek. A DJ az
idei év legjobb slágereit pörgette, és néha túl sokszor kommentálta az
eseményeket.
-
Lea, most ne nézz hátra! Tényleg ne nézz,
kérlek!
-
Miért? – kérdeztem értetlenül, és megpróbáltam
nem hátra nézni, miközben a kíváncsiság hajtotta véremet, meg persze az egymás
után gyorsan lehúzott vodka-narancs.
-
Semmi, csak ne nézz hátra, jó? – kérdezte
elgyötrötten. Mégis elkövettem azt a hibát, hogy hátra néztem.
A
szívem kihagyott egy ütemet, az arcomba szökött a vér, és nem, nem azért, mert
meg láttam őt, hanem a fékezhetetlen düh miatt. Sarolta Szabi oldalán lépett be
a szórakozóhelyre. A hideg és a meleg váltakozott a testemben. Egyszerre fáztam
és izzadtam, majd egyszerre volt melegem, mégis remegtem. Visszanéztem Noémire,
aki lesütött szemmel pislogott, és arra várt, hogy megszólaljak.
-
Szóval ilyen érzés, ha elárulnak – vontam meg a
vállam. – Ne lógasd az orrod már! – nevettem fel erőltetetten. – Nem azt
mondtad, hogy szarjam le? Most azt teszem! Buli van! – emeltem fel a magasba a
kezem.
-
Megmondtam, hogy nem lehet bízni abban a
lányban. Nem kedvelem – zsörtölődött tovább Noémi.
-
Mondom, buli vaaaaaaaaaan! – és
visszakapcsolódtunk a ritmusba.
Kicsivel
később visszaültünk az asztalunkhoz, és éreztem, hogy a vodka hatása kezd
kimenni a szervezetemből. Éreztem, hogy szükségem van még egy italra, de nem
akartam, hogy a könnyen jött bátorság meggondolatlan dolgokra késztessen.
Éppen, hogy ezt kigondoltam, valaki lerakott elém egy kis gin-tonikot. Miki
volt az.
-
Lea! Hogy lehetsz ilyen dinka? – ült le mellém
és karolta át a vállam.
-
Mi? – néztem rá értetlenül.
-
Éppen akkor baszol el mindent, mikor kezd
egyenesbe jönni a dolog.
-
Nem jött volna egyenesbe… - kortyoltam bele az
italomba – Köszönöm! – néztem Mikire.
-
Szeret téged.
-
Na, persze – kortyoltam újból, csak most többet.
-
Lea, te is szereted. Tökre kibuktál! Nem szoktál
te ilyen gyorsan inni. Azt akarod, hogy
üssön – röhögött fel. Majd nézett Noémire. – Igaz, Nó?
-
Nagyon ki van – mondta a száját eltakarva.
-
Kapjátok be! – lehúztam a maradék gin-tonikot,
és lendületből felálltam, pechemre pont Miki mellett állt Szabi, és azon
nyomban elkapta a karom.
-
Bocsi srácok, elviszem Leát levegőzni.
-
Eressz el! – sziszegtem.
-
Majd kint.
-
Jó, de akkor engedd felvenni a kabátomat –
néztem rá szúrós szemekkel. Gyors felvettem, és kimentünk az udvarra.
-
Mégis miért csináltad ezt Lea? – kérdezte, khm
kissé idegesen.
-
Nem is csináltam semmit! – és valóban nem tettem
meg.
-
Akkor miért mondta azt Saci, hogy fel akarsz
szedni, majd leégetni mindenki előtt? Előszedted azt a tervet, amit
kilencedikben akartál megvalósítani?
-
Istenem… - dőltem neki homlokkal a terasztetőt
tartó gerendának. Kezdtem érezni a 2vodka és a gin hatását. – Ehhez már csak
egy whisky kéne – mondtam ki hangosan az italkosaramból hiányzó elemet.
-
Majd kapsz, ha válaszoltál a kérdéseimre.
-
Nem azért mondtam, ajj.
-
Gyerünk! – dőlt neki keresztbe font karral a
másik gerendához.
-
Jó, de akkor ne fond keresztbe a karod.
-
Kikészítesz! – túrt bele a hajába, ezzel éppen,
hogy nem tette tönkre a jól beállított haját.
-
Igen, fel akarlak szedni. Igen, le akartalak
égetni. És igen, előszedtem azt a tervet, de…
-
Miért van „a fel akarsz szedni” jelen időben, és
a „le akartál égetni” múltban? – nézett rám furán, mire leesett, hogy tényleg
van különbség a kettő között.
-
Ömm.. Mert csak le akartalak, és már nem? –
kérdeztem. Próbáltam menteni a menthetőt.
-
Tényleg, Lea? – jött közelebb. – És mi van
azzal, hogy fel akarsz szedni? Már az is múltidő? – vészesen közel volt.
-
Nem – mondtam ki halkan.
-
Jó, mert én is fel akarlak szedni – mondta, majd
megcsókolt. Ebben a csókban benne volt az elmúlt három év összes ki nem mondott
szava és a düh, amit egymás iránt éreztünk.
-
Szeretlek Lea! – mondta homlokát a homlokomhoz
támasztva.
-
Szeretlek Szabi! – és most én csókoltam meg.
Gyengéd és édes.
-
Menjünk be, hideg van! – fogta meg a kezem és
húzott volna be, de megálltam.
-
És mi van Sacival? – kérdeztem lélegzet
visszafojtva.
-
Az égvilágon semmi. Próbálkoznia lehet, csak
minek? – nevetett, és ezzel azt hiszem Sacit nevette ki.
Kommentek:
|
Lea Szerelme írta:
ma 03:02:25
Hééé, a végére teljesen
leromboltad a rosszfiús egyéniségemet! 😭
💗 Nó, tényleg nyuszó lennék? 😱
|
Lea (admin) írta:
ma 03:02:58
De ha egyszer így történt! 😘 😃
|
Noémi írta:
ma 03:05:34
Igen, három évig csak
balf*szkodtál. Hol vagytok?
|
Lea Szerelme írta:
ma 03:06:50
Nem iss! Otthon vagyunk :3
|
Noémi írta:
ma 03:07:01
Lea is ott van??? És
itt hagytatok Mikivel? 😮
😱
|
Lea Szerelme írta:
ma 03:08:02
Igen :3
|
Miki írta:
ma 03:08:30
Ofi én meg mondtam, hogy dugni
fognak! 😂
Varjúné
Karicsvai Klára
|
Lea Szerelme írta:
ma 03:08:45
Nem dugtunk!
|
Lea (admin) írta:
ma 03:08:46
Nem dugtunk! Lea Szerelme meg legyen kedves igazat mondani! Nó,
hátul vagyunk.
|
Miki írta:
ma 03:08:55
De fogtok! 😉
|
Igazgatónő írta:
ma 03:09:20
Ezt lehetne nem a világhálón? Még
egyszer leírja valaki, hogy „dugás” vagy annak alakjait, az az újévet az
igazgatóiban kezdi!
|
Miki írta:
ma 03:09:50
És aki műveli, az is?? 😱
|
Igazgatónő írta:
ma 03:10:35
Nem, de te igen!
|
Miki írta:
ma 03:10:59
Miért? Én nem is csinálom!
Legalábbis nem nyilvánosan, ugye Nó? 💗
|
Noémi írta:
ma 03:11:12
Miklós, engem hagyjál
ki ebből! Köszönöm!
|
A 11/B ofője írta:
ma 03:12:05
Miklós, legközelebb ne
hajnal háromkor jelölj meg egy hivatkozásban, ha kérhetném, sőt, ne is jelölj
meg!
|
Miki írta:
ma 03:12:25
Rendben Ofi! Nó,
ne tagadd, hogy mellettem fekszel! 💗
|
Noémi írta:
ma 03:12:42
A fekvés és az ülés között
különbség van! Jelenleg melletted ülök, egy asztalnál, egy széken, egy
szórakozóhelyen!!!!!
|
Miki írta:
ma 03:12:58
Látja Igazgatónő? Talán mégis nyilvánosan csinálom! 😂😂😂😂
|
Igazgatónő írta:
ma 03:15:23
Mi lesz itt még szilveszterig #töprengvefogjaafejét
|
Miki írta:
ma 03:15:47
Jééé, Igazgatónő hashtagelt 😱😃😃😃
ez milyen király már!!! xDD
|
Lea Szerelme írta:
ma 03:16:05
Na jó, ez sok, én lépek! Lea?
|
Lea (admin) írta:
ma 03:16:20
Megyek!
|
Noémi írta:
ma 03:16:31
NE HAGYJATOK ITT VELE!
ma 03:16:42
Mire leírtam itt hagytak 😭😭😭
|
Miki írta:
ma 03:17:02
Na, most mentek dugni!
|
Lea és Szerelme írta:
ma 03:17:38
Hülye!!
|
Megjegyzések
Megjegyzés küldése