Rád néztem, s láttam,
Barna szemed világa,
Mit mutatott nékem,
Elvesztem benne
veled.
Ajkaid varázsa,
Szívemnek parázsa,
Ahogy megszólítasz,
S ezzel sokat
tanítasz.
Régen úgy érezted
Elvesztél, s csak
létezel,
S nincs kiút a
kínból,
A terebélyes sírból.
Magadat nevelve,
Mégis felépítetted.
Megküzdöttél vele,
És messze eltemetted.
Feltörtél a csúcsra,
És nem néztél a
múltra.
A semmiből, kérlek,
Megteremtettél
mindent.
S most itt vagy
gazdagon,
Mely megcsillan
ajkadon,
Erőd mely lenyűgöz.
Kérlek, tovább ne
üldözz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése