Mikor ovis voltam, nem a mostani városunkban laktunk. Értelemszerűen az ottani barátaimmal megszakadt a kapcsolatom, valamint az akkori babysitteremmel is. Az új oviban eleinte kedvesek voltak velem, de egy hét után (a költözés úgymond traumája miatt vérszegény lettem, és sokáig betegeskedtem) az újdonság varázsa elmúlt és elkezdtek kiközösíteni, és az volt az indokuk, mert csúnya vagyok. Egy évvel később, mivel szalajsztós voltam, átkerültem pár csoporttársammal egy másik csoportba, ott szinte csak fiú barátaim voltak és egy lány barátom. Az új csoportban nem kedveltem az óvónéniket sem, és ők sem. Az egyik megtépkedte a szoknyámat, mert egy szintén gonosz ovistársammal gonoszkodtam, a másik nénikével meg még mindig harcban állunk, ugyanis mikor öcsém még szintén oviba járt, azt mondta, hogy kinevettem öcsit, holott annak örültem, hogy ők is éppen ott voltak, ahol mi a sulival.
Aztán jött a suli. Ugyanazok voltak az osztálytársaim, akik oviban csoporttársaim. Addigra már a fiúk is folyton piszkáltak, és volt, hogyha visszaszóltam nekik, akkor bántottak. Amikor kosarazni kezdtem, a sport tagozatos lányok nem igazán kedvelték a nemzetiségi osztályosokat, így nemzetiségesként szintén piszkáltak, hol a szemem, hol a hajam, hol valami szarságért, emiatt már nem volt kedvem kosarazni. Ötödikben az egyik osztálytársam, az egyik barátnőmmel kitaláltak rólam dolgokat, én erre visszavágtam, és úgymond nyertem, vagyis azt hittem. A következő évben ugyan az az osztálytársam a másik barátnőmnek megtiltotta, hogy velem beszéljen, mire én ráírtam facebookon, hogy mi a baja velem. Ő szépen lehordott mindennek, mire én vissza, és ez így ment addig, míg le nem betegedtem. Amikor visszamentem a suliba, akkor minden lány megvetett. Fogalmam sem volt, hogy miért. Egyszer bent maradtam szünetben a törött lábú osztálytársammal, aki elmondta, hogy a lányok azt terjesztették rólam, hogy édesanyám a legősibb mesterséget űzi. A dolog a facebookon folytatódott, ahol odáig fajult, hogy én lettem a szar szemét állat, mert visszamertem szólni. A legszemetebb csaj ezután kihívott a mosdóba, ahol megpofozott, én meg vissza, majd megpróbált megtépni, de nagyon csúnyán alulmaradt. Ezután már a nyolcadikosok is meg akartak verni iskolán kívül, így fiúk kíséretében, és sprayjel mentem suliba, és jöttem haza. Egy napon a menza előtt vártak, de az volt a szerencsém, hogy anya ráérzett a dologra, és arra értem ki, hogy elmondja a véleményét róluk. Egy évvel később az első modell fotózásom miatt baszogattak. Túl nagy és kék a szemem, amitől szerintük a sátán szülöttje vagyok. Az egyik srác annyira messzire ment, hogy ezüst kereszttel járt suliba, és könyvvel vagy tockosokkal bántott, neki be is húztam, nem is teljes erőből, mégis meglátszott neki négy hétig. Nyolcadikban az egyik barátnőmet nagyon durván az unokatestvére irányította, amit meg is mondtam neki. Nem volt jó ötlet, mert az osztály legnépszerűbb lánya volt az unokatestvér, és megint közutálat tárgya lettem.
Gimiben reménykedtem, hogy új lappal kezdhetek mindent. Ez csak remény volt. Sajnos, a legjobb fiú barátom az akkor még éppen nem végzős legnépszerűbb srác lett. Olyanokat pletykáltak rólam, hogy kiderült, csak a fele jutott el hozzám, mert a másik felét elfojtotta azzal, hogy őrült vagyok és zaklatom. Ezt akkor tudtam meg, mikor egy évvel később szakított a barátnőjével, és hát a srác egy másik lánnyal jött össze, de velem bulizott, a csaj meg azt hitte, hogy miattam szakítottak, és azzal, hogy elmondja, mit mondott rólam a srác, visszakaphatja, de mikor a srác engem kezdett el védeni, bekattant, és meg akart tépni. Ezt tetézte, hogy idén én lettem a DÖK elnök és barátom is lett. Ez a kettő a diákság szemében nem férhet össze, és elkezdtek szervezkedni ellenem, miszerint alkalmatlan vagyok a posztra. Ezt tökéletesen időzítették, mert éppen a német vizsgáim napján szembesítettek vele. Így utólag meg tudtam, hogy a pasimban sem lett volna helyes megbíznom, ugyanis minden beszélgetésünket elküldte a "barátjának", valamint az utolsó hónapokban a hátam mögött mondott el elég személyes dolgokat az egész "baráti" körének.
Aztán jött a suli. Ugyanazok voltak az osztálytársaim, akik oviban csoporttársaim. Addigra már a fiúk is folyton piszkáltak, és volt, hogyha visszaszóltam nekik, akkor bántottak. Amikor kosarazni kezdtem, a sport tagozatos lányok nem igazán kedvelték a nemzetiségi osztályosokat, így nemzetiségesként szintén piszkáltak, hol a szemem, hol a hajam, hol valami szarságért, emiatt már nem volt kedvem kosarazni. Ötödikben az egyik osztálytársam, az egyik barátnőmmel kitaláltak rólam dolgokat, én erre visszavágtam, és úgymond nyertem, vagyis azt hittem. A következő évben ugyan az az osztálytársam a másik barátnőmnek megtiltotta, hogy velem beszéljen, mire én ráírtam facebookon, hogy mi a baja velem. Ő szépen lehordott mindennek, mire én vissza, és ez így ment addig, míg le nem betegedtem. Amikor visszamentem a suliba, akkor minden lány megvetett. Fogalmam sem volt, hogy miért. Egyszer bent maradtam szünetben a törött lábú osztálytársammal, aki elmondta, hogy a lányok azt terjesztették rólam, hogy édesanyám a legősibb mesterséget űzi. A dolog a facebookon folytatódott, ahol odáig fajult, hogy én lettem a szar szemét állat, mert visszamertem szólni. A legszemetebb csaj ezután kihívott a mosdóba, ahol megpofozott, én meg vissza, majd megpróbált megtépni, de nagyon csúnyán alulmaradt. Ezután már a nyolcadikosok is meg akartak verni iskolán kívül, így fiúk kíséretében, és sprayjel mentem suliba, és jöttem haza. Egy napon a menza előtt vártak, de az volt a szerencsém, hogy anya ráérzett a dologra, és arra értem ki, hogy elmondja a véleményét róluk. Egy évvel később az első modell fotózásom miatt baszogattak. Túl nagy és kék a szemem, amitől szerintük a sátán szülöttje vagyok. Az egyik srác annyira messzire ment, hogy ezüst kereszttel járt suliba, és könyvvel vagy tockosokkal bántott, neki be is húztam, nem is teljes erőből, mégis meglátszott neki négy hétig. Nyolcadikban az egyik barátnőmet nagyon durván az unokatestvére irányította, amit meg is mondtam neki. Nem volt jó ötlet, mert az osztály legnépszerűbb lánya volt az unokatestvér, és megint közutálat tárgya lettem.
Gimiben reménykedtem, hogy új lappal kezdhetek mindent. Ez csak remény volt. Sajnos, a legjobb fiú barátom az akkor még éppen nem végzős legnépszerűbb srác lett. Olyanokat pletykáltak rólam, hogy kiderült, csak a fele jutott el hozzám, mert a másik felét elfojtotta azzal, hogy őrült vagyok és zaklatom. Ezt akkor tudtam meg, mikor egy évvel később szakított a barátnőjével, és hát a srác egy másik lánnyal jött össze, de velem bulizott, a csaj meg azt hitte, hogy miattam szakítottak, és azzal, hogy elmondja, mit mondott rólam a srác, visszakaphatja, de mikor a srác engem kezdett el védeni, bekattant, és meg akart tépni. Ezt tetézte, hogy idén én lettem a DÖK elnök és barátom is lett. Ez a kettő a diákság szemében nem férhet össze, és elkezdtek szervezkedni ellenem, miszerint alkalmatlan vagyok a posztra. Ezt tökéletesen időzítették, mert éppen a német vizsgáim napján szembesítettek vele. Így utólag meg tudtam, hogy a pasimban sem lett volna helyes megbíznom, ugyanis minden beszélgetésünket elküldte a "barátjának", valamint az utolsó hónapokban a hátam mögött mondott el elég személyes dolgokat az egész "baráti" körének.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése