Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2016

Lángolt az utca...

Lángolt az utca, ahogy léptem rajta. Felégettem mindent, és ott hagytalak téged. Lassan lépkedtem, elvesztettem fejem, nem láttam semmit, csak a füstnek felhőit. Hallottam hangját, S nevem hagyta száját el. Meg se fordultam, mert alvajáró voltam. Hagyj menni kérlek! Tedd ezt meg értem! Elhagyott az utca, és üres minden újra. A szívem lángolt. Nem tudtam már hányszor, vesztettem el mindent. Nem bánok semmit! Érted? Bolyongó voltam, nem találtam utam. Elvesztem végleg. Nem tehetsz semmit értem.

S a halál fia lett

Kikapcsol, bekapcsol, elment egy kérdés. Kifutott az útra, Otthagyva szerelmét. Utat ásott a sírba, hogy megtalálja ottan minden elveszett lelket, ami a kínokat hozza. S már nem látja, a szemeit könnyben áztatja. Fájdalmát érzi lelkének, S az elveszett személynek. Sötétségben tapogatván talált egy vermet. Elrántotta egy ismeretlen, S a halál fia lett. A pokol kapujában nem gondolkodott. Belépett a szentélybe, hol Lucifer aludt. Büntetéstől félve remegett mellette, de Lucifer aludt, S nem kelt fel.