Ugrás a fő tartalomra

Miki szülinapja - Blogger sorozat 5

Péntek este:
Mielőtt beindítottam a weblapszerkesztő programot, elindítottam a kedvenc filmemet. Amíg vártam, hogy a program is betöltsön, ránéztem a folyamatosan pörgő közösségi oldalra.
Az oldalon mindenki egy bizonyos eseményt hirdetett, ami holnap lesz. Különösebben nem érdekelt volna, ha az értesítéseim közt nem találok hozzá meghívót. Rákattintottam, és egyből leesett a dolog, holott az esemény neve „Houseparty” volt.
Miki születésnapja. Ez az az esemény, ahova akkor se mennék el, ha az lenne az életem utolsó bulija, de ez nem csak Miki miatt van. Volt egy eléggé érdekes összeveszésünk Szabolccsal, amit nem szeretnék részletezni.
Saci üzenete: Megyünk Miki bulijára?
Lea üzenete: Nem, dolgom van.
Saci üzenete: Mégis mi?
Lea üzenete: Nem szeretnék Szabival találkozni.
Saci üzenete: El kell jönnöd!
Lea üzenete: Miért?
Saci üzenete: Mert nélküled nem mehetek. Nem hívtak meg.
Lea üzenete: Akkor írj rá Mikire! Én nem megyek. Ne erőltesd!
Saci üzenete: Kösz! Milyen gáz már ráírni.
-5 perccel később-
Miki üzenete: Lea! Gyere el a szülinapomra. Jó lesz! Tudom, hogy most Szabival még trébb a helyzet, de akkor is örülne neked és én is. Kérlek!
Lea üzenete: Köszi Miki, de sajnos ki kell hagynom. Nem szeretném látni Szabit, míg a suli el nem kezdődik.
Miki üzenete: A kedvemért legalább.
Lea üzenete: Mit terveztek ellenem? Hol a csapda?
Miki üzenete: Most kivételesen semmit.
Lea üzenete: Akkor Saci mégis rád írt?
Miki üzenete: Ja, és Szabira is 😂
Lea üzenete: És mehet?
Miki üzenete: Aha
Lea üzenete: Akkor ne szólj semelyiknek, de lehet, benézek.
Miki üzenete: Köszönöm!
Szombat:
Nem terveztem elmenni a buliba. Nem is volt hozzá kedvem, de Miki megtartotta az ígéretét, ezért úgy gondoltam, ennyi kijár neki, holott mindig Szabit követte.
Már kora délután elkezdtem készülődni, hogy az őrült ötleteimből származó hibáimat ki tudjam küszöbölni. Ilyen a rosszul sikerült hajcsavarós göndörítés, ami végül azt eredményezte, hogy ki kellett vasalnom a hajam, hogy ne álljon hülyén. A hosszú készülődést nem részletezném, a lényeg, hogy 4 órával később kész lettem.
Nem mentem még egyedül buliba, de nem akartam szólni a többieknek, hogy megyek. Saci eléggé fura mostanában, folyamatosan Szabi és Miki körül forognak a gondolatai. Noémivel váltottuk egymást a Balatonon, most ő van ott. Szabi… Ő lenne az utolsó, akinek szólnék a nyaraláson történtek miatt is.
Miki nem lakott messze. Csak pár utcát kellett gyalogolnom a tűsarkú cipőmben. Igen, tűsarkú és fehér mini ruha. Nem tudom, miért ezt az összeállítást választottam, de mégis úgy éreztem, ezt kell felvennem. Kicsit nehéz volt tíz centin járni, egyszeriben megkönnyebbülés volt, mikor meghallottam az óriási ricsajt, ami már a kis utcában fogadott.
Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Benyitni csak úgy valakihez távol állt tőlem, a csengőt és a telefont viszont nem biztos, hogy meghallják. Nem tehettem mást, mint megembereltem magam, és benyitottam. A hang irányába tartottam, és hamar megtaláltam az embertömeget.
  • -          Leaaaaaa! – ugrott a nyakamba Miki, és nagy erőfeszítés kellett, hogy meg tudjak állni a lábamon, pontosabban a sarkamon.
  • -          Szia, Miki! Boldog Szülinapot! – adtam oda neki a Jägermeistert, mikor sikerült leráznom magamról, aminek a cipőm is hálás volt.
  • -          Ohh, köszönöm – érzékenyült el. – Pont Jäger?! A kedvencem. Te, Lea. Szabi itt alszik, te is itt alszol? – kuncogott.
  • -          Neked most csönd a neved, rendben? – mosolyogtam neki kedvesen.
  • -          Csönd a nevem – ugrándozott. Ez kész volt.
  • -          Saci hol van? – kérdeztem, hátha emlékszik még Sacira.
  • -          Az előbb kavartunk, de azóta nem láttam – nevetett. – Szerinted felhívjam Noémit?
  • -          Mit szeretnél te Noémitől? – néztem furán rá.
  • -          Szerelmeeeeet – ordította.
  • -          Ezt ne így tálald neki, és most smároltál Sacival, akkor?
  • -          Noéééémiiiii keeeeell nekeeeem!
  • -          Most? A Balatonon van.
  • -          Azért kiabálok, hogy meghallja.
  • -          Inkább ezt csináld, mint felhívd – nevettem.
  • -          Uhuuu, felhívom mindjárt, csak hol a telefonom – keresgélte a nadrágzsebében, majd megtalálta. – Sziaaaa Némiii! Dugunk? – szólt bele szépen a telefonba.

Úgy voltam vele, hogy magára hagyom Mikit, és megkeresem a többieket. Őszintén reméltem, Noémi helyre teszi egy kicsit a srácot. Saci egy másik fiúval volt, nem szerettem volna zavarni őket, mert kezdtek belemelegedni a dologba. Az osztályból meghívottak elvoltak a saját klikkükkel, ahogy a suliban is, oda se szerettem volna csapódni. A számomra ismeretlenekhez még nem ittam eleget, hogy merjek is beszélni velük. Szabi meg elvolt egy ismeretlen csajjal. Mintha amúgy is számításba akartam volna venni az est folyamán.
Leültem az idegenek köré, majd megfogtam egy kis műanyagpoharat, és öntöttem magamnak Jägert. Általában megdobja egy kicsit a fejem, de most nem éreztem azt, amit ilyenkor szoktam, így megint töltöttem. Nem tudom mi volt velem, de azt vettem észre, hogy már a negyediket iszom. Tudtam, ezt holnap nagyon megfogom bánni, de töltöttem egy ötödiket is. Már automatikusan nyúltam volna az üvegért, hogy töltsem a hatodikat, mikor mögülem megragadta egy kéz a karomat.
  • -          Nem lesz ez egy kicsit sok? – suttogta bele a fülembe.
  • -          Még nem érzem, de köszi a figyelmeztetést. Légyszi foglalkozz a barátnőddel.
  • -          Kicsim, ne csináld ezt. Hallgass rám, kérlek, most az egyszer, és ne igyál többet.
  • -          Nem vagyok a kicsid – mormogtam az orrom alá.
  • -          Mondtál valamit?
  • -          Csak annyit, hogy ne foglalkozz velem.
  • -          Kérlek.
  • -          Miért aggódsz értem?
  • -          Ezt ne itt beszéljük meg.
  • -          Már pedig én nem megyek veled sehova. Menj a barátnőddel. Nekem meg légy szíves hozz vodkát.
  • -          Mi a probléma? – jött oda nyájasan a csaj, akivel az előbb hetyegett.
  • -          Semmi, ez csak ránk tartozik – mutatott rám Szabi.
  • -          Felőlem tiéd lehet – legyintettem, és a Jäger után nyúltam megint. – Nem kell vigyáznod rám. Megkeresem Mikit, csak ezt megiszom.
  • -          Az egész üveggel? – kérdezte a csaj.
  • -          Még az is lehet.
  • -          Szerintem hagyjuk itt. Minek foglalkozol vele? Gyere inkább velem táncolni – mászott rá a csaj. Szuper. Megfogtam az üveget.
  • -          A barátnőm – mondta. De akkor épp nem fogtam fel.
  • -          Mi csoda? – kezdett el a csaj sipítani. Már érdekelt a dolog, mégis elindultam.
  • -          Jól hallottad, a barátnőm – mondta újra. Felfogtam, amit mondott, és megbotlottam, bár mondjuk ebben az állapotban, ebben a cipőben, de megtartottam az egyensúlyom.
  • -          Azt hittem pedig, hogy mi ketten – rökönyödött meg.
  • -          Bocsi, de nincs olyan, hogy mi ketten.
  • -          De egy szemét vagy!
  • -          Szerintem nekem van csak jogom ezt mondani – néztem mindkettőre megsemmisítően. Szabi jelenetet akart, hát akkor előadást kap.
  • -          Mégis miért? – kérdezte a csajszi lenézően.
  • -          Te kérdezed? A barátommal enyelegsz – túrtam bele a hajamba, mire a csaj a ballagási gyűrűm láttán, kis híján sokkot kapott. – Bocsánat, a vőlegényemmel.
  • -          Még ez is? Elveszed ezt a mit ne mondjak kit?
  • -          Álljál le kisanyám! Mondom, neked nincs jogod számon kérni a vőlegényemet.
  • -          Szánalmas vagy. Már nehezen tudod megtartani, mi lesz később?
  • -          Állj! Őt szeretem. Pont. Feleségül veszem. Pont – mondta a csaj szemébe Szabi.
  • -          Találhattál volna jobbat is.
  • -          Még valami? – kérdezte Szabi.
  • -          Chh – és hátat fordítva eltűnt.
  • -          Köszönöm – nézett rám megint olyan cukin, mint a Balatonnál. – Be tudnál jönni beszélgetni egy kicsit menyasszonyom?
  • -          Vihetem a Jägert? – kérdeztem, tudván úgyse úszom meg. Legalábbis asszem azért.
  • -          Hozd, de csúnya vége lesz.
  • -          Már a negyediknél tudtam – kuncogtam.

Bementünk Mikiék házába, és letelepedtünk a kanapéra. A dohányzó asztalra tettem a poharamat, majd újra megtöltöttem. Vártam, hogy Szabi elkezdje megmagyarázni a dolgokat, vagy esetleg bocsánatot kérjen az elmúlt két hét dolgaiért, de nem tette, csak ült és nézett ki a fejéből, közben néha meghúzta a kezében tartott pohár tartalmát.
  • -          Nos? – tettem le a műanyagpoharamat az asztalra. Józanésszel nem akartam volna neki megbocsátani, de ennyi Jäger után lehet.
  • -          Nem bántam meg a csókot, nehogy azt hidd! – nézett rám komolyan, és itt tudtam, hogy ez a blogbejegyzés is privát lesz.
  • -          Akkor mit szeretnél?
  • -          Hogy ne támadj rám mindig, mikor mondok valamit, vagy mikor teszek.
  • -          Ki provokálja?
  • -          Jó, aláírom, én is hibás vagyok, de az utóbbi időben semmi okot nem adok arra, hogy ezt csináld.
  • -          De Némi a francba már, hallgass meg kérlek – jött be Miki a házba. – Szeretlek – szünet. – Nem, nem viccelek. Igen, ittam, nem is keveset, de ez az érzéseimen nem változtat semmit.
  • -          Erre innom kell – töltöttem újra a poharamba. Csoda, hogy még nem jött ki.
  • -          Erre nekem is – Szabi is meghúzta a pohara tartalmát. – Csak a baj az, hogy én is ezt tudom mondani neked.
  • -          Ezt most úgy, hogy egy részeg is megértse.
  • -          Azt tudom mondani, amit Miki Noéminek.
  • -          Annak a barnának, aki előtt bekamuztam, hogy a menyasszonyod vagyok? – nevettem.
  • -          Köszönöm, hogy kiröhögsz. Megyek, iszok még – elindult, majd hirtelen visszafordult. – Ez azért övön aluli volt.

Nem tudom, hogy miért mondta ezt. Az ítélőképességem és az értelmi szintem nem volt már a régi a magas véralkoholszintem miatt. Csak ültem és vártam, hogy visszajöjjön, de pár perc múlva az alkohol hatás győzött, és késztetést éreztem, hogy Noémivel beszéljek. Legegyszerűbben természetesen Miki telefonjáról tudtam, aki a spájzból ordítozott, hogy értse meg Noémi, hogy mennyire szereti. A spájzban letelepedtem Miki mellé, és elkértem tőle a telefonját, hogy most én jövök.
  • -          Nem adom, míg meg nem érti, mennyire SZERETEM! – ordította az utolsó szót.
  • -          De Szabiról van szó.
  • -          Akkor sem! A szerelmi ügyetek nem tartozik most ide!
  • -          Nincs is szerelmi ügyünk.
  • -          Akkor nem zúgott volna beléd Szabi. Hagyj magunkra Némivel, kérlek.
  • -          Szabi nincs belém zúgva, hagyjuk már.
  • -          Majd a legjobb barátjának hazudik. Persze.
  • -          Mesélj még! – rivalltam rá Mikire.
  • -          Leaaaa, le fogja tenni Noémiii. Majd utána megbeszéljük.
  • -          Meg kell keresnem Szabit – álltam fel hirtelen, mondanom sem kell, hogy majdnem levertem a befőtteket.

Kitörtem a spájzból, majd kisiettem az udvarra. Szabi az osztálytársainkkal beszélgetett, közben az előző csaj ott lebzselt körülötte. Gyors csekkoltam magam a telefonom kijelzőjében, és megállapítottam, hogy jól nézek ki, bár lehet ezt is csak az alkoholnak köszönhettem. Odamentem az osztálytársaimhoz, akik egyből bevontak a beszélgetésbe. Szabi nem beszélt, csak döntötte magába a piát. Nem hibáztattam érte, ugyan ezt csináltam én is még egy fél órával ezelőtt. Viszont a csaj jelenléte zavart, emiatt oda mentem Szabihoz, hogy mutassam, kihez tartozik a srác, elvégre a „menyasszonya” vagyok.
  • -          Beszélhetnénk? – súgtam a fülébe, hátha ez nála is beválik.
  • -          Nem bántottál még eléggé? – súgta vissza. Ebből tudtam, hogy még mindig szüksége van az álcára.
  • -          Ezt fordítva is igaz, nemde? Annyi kijár, hogy megbeszéljük a dolgokat – súgtam vissza.
  • -          Jó bemegyek veled, de előtte kérek valamit – s mielőtt válaszolhattam volna megcsókolt. Ott, az osztálytársaink előtt. Majd gyorsan bevezetett a házba.
  • -          Ez már megint mi volt? – keltem ki magamból.
  • -          Csak egy csók.
  • -          Csak egy csók??? – kérdeztem vissza indulatosan. – Megint fájdalmas eszközt választottál, hogy lerázz egy csajt magadról.
  • -          Honnan veszed, hogy emiatt csókoltalak meg?
  • -          Hiszen legutóbb is emiatt tetted meg!
  • -          Itt a probléma. Nem akartad velem megbeszélni a dolgokat, csak elmentél. Hívtalak, írtam és kerestelek a szobádban, de te annyira a saját látásmódod után mentél, hogy meg se hallgattál.
  • -          Minek hallgassak meg egy ócska magyarázatot, ha mindketten tudjuk az igazságot?
  • -          Nem, te nem tudod.
  • -          Elhiggyem?
  • -          Higgy, amit akarsz, de azt jól jegyezd meg, hogy ez volt az utolsó, hogy az érzéseimmel játszottál.
  • -          Még én játszottam? Hiszen te csókoltál meg!
  • -          Talán hiba volt. De ilyen az élet. Hibázunk, és tanulunk belőle. Hiba volt beléd szeretnem, de megtanultam, hogy ne szeressek olyan lányt, aki nem tudja még akkor sem félre tenni a nézeteltéréseket, ha szerelmet vallok neki. Jobban járunk, ha folytatjuk a háborút. A köztünk lévő dolog, nem nekünk való – és ott hagyott a nappaliban.

Csak álltam ott és néztem az ajtót, amin Szabi kilépett. A sokk hullámait éreztem magamon, még alkoholos befolyásoltság alatt is. Miki még mindig a spájzban ordítozta, hogy szereti Noémit. Úgy voltam vele, hogy beülök mellé, de mégse tettem. Az első ajtón kiléptem, és elindultam haza.
A gyéren kivilágított utca búskomornak tűnt az éj leple alatt. A magas sarkúmat a kezemben fogtam, és úgy sétáltam végig az egyenes szakaszon, amin két kereszteződés után a házunk állt, s végig sírtam az utat.
Vasárnap:

Tudtam, hogy nem jó ötlet volt Jägert inni. Olyan másnaposan keltem, mint még soha. Egész nap csak fetrengtem. Az egész napot offline töltöttem, nem volt kedvem senkivel beszélni, és ahhoz meg pláne, hogy lássam Szabit és magamat a közösségi oldalon csókolózni, illetve csak magát Szabit nem volt kedvem látni. Igaza volt. Nem tudom félre tenni a nézeteltéréseinket, és nem fog nekem megbocsátani, ha esetleg mégis. Viszont azt tudom, hogy Szabival még keményebb csaták várnak ránk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ilyen volt, és ilyen lett - Személyes story

Mikor ovis voltam, nem a mostani városunkban laktunk. Értelemszerűen az ottani barátaimmal megszakadt a kapcsolatom, valamint az akkori babysitteremmel is. Az új oviban eleinte kedvesek voltak velem, de egy hét után (a költözés úgymond traumája miatt vérszegény lettem, és sokáig betegeskedtem) az újdonság varázsa elmúlt és elkezdtek kiközösíteni, és az volt az indokuk, mert csúnya vagyok. Egy évvel később, mivel szalajsztós voltam, átkerültem pár csoporttársammal egy másik csoportba, ott szinte csak fiú barátaim voltak és egy lány barátom. Az új csoportban nem kedveltem az óvónéniket sem, és ők sem. Az egyik megtépkedte a szoknyámat, mert egy szintén gonosz ovistársammal gonoszkodtam, a másik nénikével meg még mindig harcban állunk, ugyanis mikor öcsém még szintén oviba járt, azt mondta, hogy kinevettem öcsit, holott annak örültem, hogy ők is éppen ott voltak, ahol mi a sulival. Aztán jött a suli. Ugyanazok voltak az osztálytársaim, akik oviban csoporttársaim. Addigra már a fiúk is fo...

Háború (betöltés folyamatban...) - Blogger sorozat 10

Akkor rögtön a legelején… Még első évben kitaláltam, hogy egyszer nagyon meg fogom szívatni a mi kis Szabi gyerekünket, csak ugye ezt karácsonyi vacsorán lehet megcsinálni. A tervemet már leírtam régebben, úgyhogy ebbe most nem mennék bele. Aki esetleg nem olvasta, annak figyelmébe ajánlom: Terveim vannak veled Also (szóval) reggel felkeltem. Elég volt nyolcra beérni, de mi kitaláltuk, hogy mivel nincs táncunk, ezért 7:30-ra bemegyünk próbálni. Siettem, de öcsém csak 20-kor indulhatott, és nekem még be kellett mennem a Sparba is, mert csoki nélkül leeresztek a sok tánc miatt. A Sparban nem volt olyan csoki, amilyen kellett volna, így válogatnom kellett. A kasszánál nem voltak sokan, ezért ott hamar végeztem. A suli onnan csak 3 percre van, de így is sietnem kellet, mert nálam volt az a zene, amire táncolunk. Az állítólagos „főosztálytag” (hát ki más, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) pont előttem rollerezett át a zebrán, tuti nem vett észre, vagy csak nem akart. 😤 Nem baj az,...

Csak egy óda

Rád néztem, s láttam, Barna szemed világa, Mit mutatott nékem, Elvesztem benne veled. Ajkaid varázsa, Szívemnek parázsa, Ahogy megszólítasz, S ezzel sokat tanítasz. Régen úgy érezted Elvesztél, s csak létezel, S nincs kiút a kínból, A terebélyes sírból. Magadat nevelve, Mégis felépítetted. Megküzdöttél vele, És messze eltemetted. Feltörtél a csúcsra, És nem néztél a múltra. A semmiből, kérlek, Megteremtettél mindent. S most itt vagy gazdagon, Mely megcsillan ajkadon, Erőd mely lenyűgöz. Kérlek, tovább ne üldözz!