Hát igen, ezt megjártam… Komolyan mondom, rám jár a rúd. Ez így jó lesz, rögtön már 9.-ben.
Az info teremben ülve gondolkodtam a „munkásságaimon”, és olyannyira, hogy észre se vettem, hogy a tanár úr régen bejött. A mellettem ülõ fiú, Szabi történetesen nem valami jó fej gyerek. Inkább nem mondok rá semmit.
Ugye, mint minden fiú, õ is szeret disznóságokat nézni a neten. Ismer is néhány oldalt persze mi másból, mint fejbõl. (Bezzeg, a tananyagot nem jegyzi meg!)
Na, a történet ugye ott kezdõdött, hogy bejött a tanár úr. Meredten bámultam a füzetemet, és gondolkoztam. Szabi közben beírt egy „fejbe megjegyezhetõ” oldalt a böngészõmbe, és elkezdett nevetni. A hangos nevetésre felnéztem a füzetembõl, és láttam, hogy mindenki engem néz, majd elkezdenek hangosan nevetni. Próbáltam kiikszelni a böngészõt, de a rendszer lefagyott, mivel ez a gép volt az iskola legrosszabb gépe. Mindenki, aki a teremben volt olyan hangosan nevetett, hogy a tanár úr oda jött.
- Maga meg milyen oldalakat néz hölgy létére? – mondta megbotránkozva.
- Nem én kapcs… - próbáltam magyarázkodni, de a szavamba vágott.
- Persze és higgyem is el!
- De…
- Semmi de! Menjen azonnal az igazgatóiba! Majd ott eldöntik mi lesz a sorsa! – ordítozott.
- Sajnálom, nem én…
- Persze, hogy nem maga – mondta gúnyosan.
Így kerültem abba a helyzetbe, hogy az egész iskola rajtam röhög, az info tanár pikkel rám, Szabika meg röhög a markába. Háh, de nekem is van még ötlet a tarsolyomba, hisz nem tudja senki, hogy miért sikerült megúsznom a büntetést, haha.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése