Félévzárás…
Már várom a bizonyítványom, hisz új suli nagy elvárások, és ezek a jegyek alapozzák meg a tanárok viszonyát hozzánk, meg persze a viselkedésünk is. Nem is tudom, mikor írtam utoljára, talán akkor mikor az ominózus info-eset megtörtént. Hú, az jó rég volt. Még év elején. Na, akkor kezdjük…
Elõször is, Szabi továbbra is olyan, mint volt. A bunkóságai már ott tartanak, hogy félek iskolába menni, mert már reggel 7:35-kor oltogat. Sajnos, emiatt elkezdett hullani a hajam is. Lassan megkopaszít! Hû, ez jó! Majd a szemére vetem ezt a dolgot, ha megint olyat tesz, ami nem tetszik. Igazából engem se kell annyira félteni, mert van, mikor visszapattan rá. Ahogy elnézem, tele van bogárral a laptopom. Hogyan kerültek ide? TÉL van!!!! Ja, ez csak Szabika feje. Viccet félre téve, honnan van muslica a szobámban? Visszaolvastam. :D Késõ van már ehhez. Azt olvastam, muzika van a szobámban. Német ßà angol kiejtés. Pedig csak németet tanulok. Na, mindegy. Megyek aludni, pápá.
BIZI!!!
Ma kikaptuk az ellenõrzõt. Majdnem minden jeles, csak az info nem… Ez annyira gáz. Imádom a számítógépeket, meg tudom kezelni is, erre Szabika miatt megbélyegeztem az egész négy évemet. Ja, visszatérve rá… ELEGEM VAN BELÕLE!!! Ma is amit lerendezett, legszívesebben hozzá vágnám a papucsom. (Most az van rajtam :D)
Reggel megyek a suliba, nagy örömmel lépkedek a csizmámba, ami mondjuk olyan hét centi telitalpú. Jeges a járda, mit csinál Lea? Elesik. Ennél nincs is gázabb. Ja, mégis. Az, amikor Szabika és csatlósai a suli elõtt állnák és nézik, kik mennek be a suliba. Pont be volt készítve a telefon a kezükbe, nem is tudom, hogy kapcsoltak olyan gyorsan, de abban a pillanatban, ahogy estem, ezek felvették, és hála a XXI. századnak, egybõl fel is ment a „felhõbe”. Jó, felállok, nem hogy segítenének, csak röhögnek. Bemegyek a suliba, minden nyugis, és abban a pillanatban, mikor megnyugodok. Puff. A fejemet eltalálta egy hógolyó, a suliba bent!!! Ez már nem igaz. Mi baja van velem? Addig bírtam, míg a gólyatáborban ki nem cseszett velem.
Ajj. Gyors felsietek a terembe, leülök. Huh. Nyugi van. Ja, csak reméltem. Már túl sok a „ja”. Feljön a balhés banda, és felülnek a padomra.
- - Nagyon fájt, ha nem akkor nagyobbat kapsz – veregetett hátba Szabi.
- - Miért piszkálsz? Jól esik, mert nekem nagyon nem?!
- - Nem is neked kell, jól essen – röhögött.
- - Húzz innen Szabi! Most! – keltem ki magamból.
- - Miért, kisasszony? Tán van valami problémája?
- - Mi az, hogy tán? Nem hallottad még, hogy talán? És mi lenne ha egyszer a nevemen szólítanál?
- - Meghalna egy angyal – nézett komolyan a szemembe. – Ugye ezt te se akarod? – pislogott felfele sírást imitálva. – Jaj, bocsi. Te a szívtelenek országából jöttél, elfelejtettem.
- - Na, húzz a francba! – és lelöktem a padomról. Vagyis azt hittem, mert akkor visszamászott. – Pontosan, olyan vagy, mint a csótány, nehezen lehet kiirtani, vagy olyan, mint a pióca, nehezen lehet levakarni a bõrrõl, és szívod az ember vérét.
- - Oké úri asszony! Ezt megjegyeztem, jössz te még az én utcámba!
- - Nem is itt laksz!
- - Akkor is jössz – röhögött.
Na, ez után mondja valaki, hogy „szerinte cuki”. Inkább undorító kis lény. Még konkrét elnevezés sincs rá, egy külön álló faj. BIOHAZARD!!! Bezzeg ezt nem húzza alá a helyesírás ellenõrzõ. :D De még hátra van a fekete leves.
Nagyszünet van. Az egyik barátnõm rádiózik. Felmentünk hozzá, hogy beszélgessünk, erre feljön a „kiszemeltem” és elkezdünk beszélgetni, erre jön Szabolcs, és megmutatja neki a reggeli esésemet. Kicsit se égtem nagyot. Legalább tudom, hogy aligha lesz barátom ez alatt a négy év alatt, hisz Szabi megakadályozza. De ha nekem nincs senkim, akkor neki se legyen. Ez így fair, vagy nem? Teljesen mindegy. Megyek csicsikálni, mert már elmúlt éjfél. Jó éjt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése