Ugrás a fő tartalomra

Csak egy kis vita, semmi több - Blogger sorozat 3

Félévzárás…
    Már várom a bizonyítványom, hisz új suli nagy elvárások, és ezek a jegyek alapozzák meg a tanárok viszonyát hozzánk, meg persze a viselkedésünk is. Nem is tudom, mikor írtam utoljára, talán akkor mikor az ominózus info-eset megtörtént. Hú, az jó rég volt. Még év elején. Na, akkor kezdjük…
    Elõször is, Szabi továbbra is olyan, mint volt. A bunkóságai már ott tartanak, hogy félek iskolába menni, mert már reggel 7:35-kor oltogat. Sajnos, emiatt elkezdett hullani a hajam is. Lassan megkopaszít! Hû, ez jó! Majd a szemére vetem ezt a dolgot, ha megint olyat tesz, ami nem tetszik. Igazából engem se kell annyira félteni, mert van, mikor visszapattan rá. Ahogy elnézem, tele van bogárral a laptopom. Hogyan kerültek ide? TÉL van!!!! Ja, ez csak Szabika feje. Viccet félre téve, honnan van muslica a szobámban? Visszaolvastam. :D Késõ van már ehhez. Azt olvastam, muzika van a szobámban. Német ßà angol kiejtés. Pedig csak németet tanulok. Na, mindegy. Megyek aludni, pápá.
BIZI!!!
    Ma kikaptuk az ellenõrzõt. Majdnem minden jeles, csak az info nem… Ez annyira gáz. Imádom a számítógépeket, meg tudom kezelni is, erre Szabika miatt megbélyegeztem az egész négy évemet. Ja, visszatérve rá… ELEGEM VAN BELÕLE!!! Ma is amit lerendezett, legszívesebben hozzá vágnám a papucsom. (Most az van rajtam :D)
    Reggel megyek a suliba, nagy örömmel lépkedek a csizmámba, ami mondjuk olyan hét centi telitalpú. Jeges a járda, mit csinál Lea? Elesik. Ennél nincs is gázabb. Ja, mégis. Az, amikor Szabika és csatlósai a suli elõtt állnák és nézik, kik mennek be a suliba. Pont be volt készítve a telefon a kezükbe, nem is tudom, hogy kapcsoltak olyan gyorsan, de abban a pillanatban, ahogy estem, ezek felvették, és hála a XXI. századnak, egybõl fel is ment a „felhõbe”. Jó, felállok, nem hogy segítenének, csak röhögnek. Bemegyek a suliba, minden nyugis, és abban a pillanatban, mikor megnyugodok. Puff. A fejemet eltalálta egy hógolyó, a suliba bent!!! Ez már nem igaz. Mi baja van velem? Addig bírtam, míg a gólyatáborban ki nem cseszett velem.
Ajj. Gyors felsietek a terembe, leülök. Huh. Nyugi van. Ja, csak reméltem. Már túl sok a „ja”.  Feljön a balhés banda, és felülnek a padomra.
  • -        Nagyon fájt, ha nem akkor nagyobbat kapsz – veregetett hátba Szabi.
  • -         Miért piszkálsz? Jól esik, mert nekem nagyon nem?!
  • -         Nem is neked kell, jól essen – röhögött.
  • -         Húzz innen Szabi! Most! – keltem ki magamból.
  • -         Miért, kisasszony? Tán van valami problémája?
  • -         Mi az, hogy tán? Nem hallottad még, hogy talán? És mi lenne ha egyszer a nevemen szólítanál?
  • -         Meghalna egy angyal – nézett komolyan a szemembe. – Ugye ezt te se akarod? – pislogott felfele sírást imitálva. – Jaj, bocsi. Te a szívtelenek országából jöttél, elfelejtettem.
  • -         Na, húzz a francba! – és lelöktem a padomról. Vagyis azt hittem, mert akkor visszamászott. – Pontosan, olyan vagy, mint a csótány, nehezen lehet kiirtani, vagy olyan, mint a pióca, nehezen lehet levakarni a bõrrõl, és szívod az ember vérét.
  • -         Oké úri asszony! Ezt megjegyeztem, jössz te még az én utcámba!
  • -         Nem is itt laksz!
  • -         Akkor is jössz – röhögött.

Na, ez után mondja valaki, hogy „szerinte cuki”. Inkább undorító kis lény. Még konkrét elnevezés sincs rá, egy külön álló faj. BIOHAZARD!!! Bezzeg ezt nem húzza alá a helyesírás ellenõrzõ. :D De még hátra van a fekete leves.
    Nagyszünet van. Az egyik barátnõm rádiózik. Felmentünk hozzá, hogy beszélgessünk, erre feljön a „kiszemeltem” és elkezdünk beszélgetni, erre jön Szabolcs, és megmutatja neki a reggeli esésemet. Kicsit se égtem nagyot. Legalább tudom, hogy aligha lesz barátom ez alatt a négy év alatt, hisz Szabi megakadályozza. De ha nekem nincs senkim, akkor neki se legyen. Ez így fair, vagy nem? Teljesen mindegy. Megyek csicsikálni, mert már elmúlt éjfél. Jó éjt!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ilyen volt, és ilyen lett - Személyes story

Mikor ovis voltam, nem a mostani városunkban laktunk. Értelemszerűen az ottani barátaimmal megszakadt a kapcsolatom, valamint az akkori babysitteremmel is. Az új oviban eleinte kedvesek voltak velem, de egy hét után (a költözés úgymond traumája miatt vérszegény lettem, és sokáig betegeskedtem) az újdonság varázsa elmúlt és elkezdtek kiközösíteni, és az volt az indokuk, mert csúnya vagyok. Egy évvel később, mivel szalajsztós voltam, átkerültem pár csoporttársammal egy másik csoportba, ott szinte csak fiú barátaim voltak és egy lány barátom. Az új csoportban nem kedveltem az óvónéniket sem, és ők sem. Az egyik megtépkedte a szoknyámat, mert egy szintén gonosz ovistársammal gonoszkodtam, a másik nénikével meg még mindig harcban állunk, ugyanis mikor öcsém még szintén oviba járt, azt mondta, hogy kinevettem öcsit, holott annak örültem, hogy ők is éppen ott voltak, ahol mi a sulival. Aztán jött a suli. Ugyanazok voltak az osztálytársaim, akik oviban csoporttársaim. Addigra már a fiúk is fo...

Háború (betöltés folyamatban...) - Blogger sorozat 10

Akkor rögtön a legelején… Még első évben kitaláltam, hogy egyszer nagyon meg fogom szívatni a mi kis Szabi gyerekünket, csak ugye ezt karácsonyi vacsorán lehet megcsinálni. A tervemet már leírtam régebben, úgyhogy ebbe most nem mennék bele. Aki esetleg nem olvasta, annak figyelmébe ajánlom: Terveim vannak veled Also (szóval) reggel felkeltem. Elég volt nyolcra beérni, de mi kitaláltuk, hogy mivel nincs táncunk, ezért 7:30-ra bemegyünk próbálni. Siettem, de öcsém csak 20-kor indulhatott, és nekem még be kellett mennem a Sparba is, mert csoki nélkül leeresztek a sok tánc miatt. A Sparban nem volt olyan csoki, amilyen kellett volna, így válogatnom kellett. A kasszánál nem voltak sokan, ezért ott hamar végeztem. A suli onnan csak 3 percre van, de így is sietnem kellet, mert nálam volt az a zene, amire táncolunk. Az állítólagos „főosztálytag” (hát ki más, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) pont előttem rollerezett át a zebrán, tuti nem vett észre, vagy csak nem akart. 😤 Nem baj az,...

Csak egy óda

Rád néztem, s láttam, Barna szemed világa, Mit mutatott nékem, Elvesztem benne veled. Ajkaid varázsa, Szívemnek parázsa, Ahogy megszólítasz, S ezzel sokat tanítasz. Régen úgy érezted Elvesztél, s csak létezel, S nincs kiút a kínból, A terebélyes sírból. Magadat nevelve, Mégis felépítetted. Megküzdöttél vele, És messze eltemetted. Feltörtél a csúcsra, És nem néztél a múltra. A semmiből, kérlek, Megteremtettél mindent. S most itt vagy gazdagon, Mely megcsillan ajkadon, Erőd mely lenyűgöz. Kérlek, tovább ne üldözz!